A RAFC története

Kevesen tudják, hogy az első rákosszentmihályi futballcsapat már 1899-ben (az MLSZ megalakulása előtt) működött. Az egyesület neve Rákosszentmihályi Sport Telep volt, és részt vettek az 1901-ben kiírt első magyar bajnokságban. Ennek az egyesületnek a jogutódjaként alakult meg 1913-ban a Rákosszentmihályi Athletikai és Football Club (RAFC). Polgári csapat révén 1945 után megszűntették. A rendszerváltást követően néhány régi és új szentmihályi sportember (Hámory György, Varga Ferenc, Sás András) 1991. november 11-én felélesztette „Csipke Rózsika álmából” az egyesületet és megalakult az „újkori RAFC”. A club színe kék-sárga. Pályájuk előbb a Sasvár utcában volt, majd a Pirosrózsa utcában, a volt EMG sporttelepen találtak otthont maguknak. A budapesti futballban szinte ismeretlen csapat nem egészen öt év alatt a Bp. III. osztályából a NB III-ba jutott!  Az 1992/93-as bajnokságban a III. osztályba lettek besorolva, 1997-ben pedig már az NB III-ba jutottak, ahol 16 évig szerepeltek. Jelenleg a Budapest III. osztályban játszanak. 2024 őszén az elnöki stafétát Ócskó József 27 sikeres év után adta át Kozma Viktornak.

Az 1991-ben újjá alakult RAFC (Rákosszentmihályi Atlétikai és Football Culb 1913) a II. osztályba kerülve előkészületi mérkőzést játszott 1993. augusztus12-én a Maglód ellen, a Sasvár utcában. Alig tartott 5 perce a találkozó, amikor a RAFC tehetséges, 21 éves játékosa Kovács Gábor összeesett és azonnal meghalt. A RAFC az esettől néhány méterre kopjafát állított (rajta egy John Lennon-idézet: „Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél!”), és azóta is minden évben megrendezik a Kovács Gábor emléktornát a fiatalon elhunyt labdarúgó tiszteletére.

LABDARÚGÓ BUDAPEST KUPA

A RAFC eddigi története során négy alkalommal nyerte el a Budapest Kupát: 1995-ben, 1996-ban, 1997-ben és 2016-ban.

Miután zsinórban háromszor nyert a RAFC, így 1997-ben végleg elnyerte a díszes kupát. A Budapest Kupáért természetesen,

azóta is küzdenek a csapatok, de már az új serlegért.

1994/95

Kupagyőztes: RAFC

Március 15-én kezdődött a Budapest Kupa sorozat, 55 csapat részvételével. Továbbra

is egyenes kieséses rendszerben folytak a küzdelmek.

A kiírás szerint a döntő eredeti időpontja május 24. volt, azonban a finálé végül

szeptemberre halasztódott. Sőt olyannyira megcsúszott a program, hogy a két elődöntőt

is csak ebben a hónapban sikerült lejátszani.

A kupadöntőt 1995. szeptember 13-án, szerdai napon rendezték Rákosszentmihályon,

a RAFC sporttelepén.

Döntő:

RAFC–Gázművek MTE 2–0 (0–0)

Budapest, XVI. kerület, Pirosrózsa utca, 200 néző. Vezette: Jakab Z.

RAFC: Koma – Staudinger, Tatár, Sólyom, Juhász – Kiscelli, Czinege (Járfás), Török

(Budai), Varga I. – Györkös István, Györkös Imre. Edző: Dózsa Miklós

Gázművek MTE: Rédli – Bánki, Waszner, Bogdalik, Eckstein G. – Ádám (Pusztai), Feleki

(Eckstein L.), Takács (Jánosa), Diamant – Horváth, Craveró. Edző: Szűcs László

Gólszerzők: Györkös Imre, Járfás.

Kiállítva: Eckstein L. (80. p.)

A mérkőzést eldöntő két találat 5 percen belül esett. A 61. percben Varga baloldali

szögletére Györkös Imre érkezett és 8 méterről szép mozdulattal fejelt a bal sarokba.

(1–0). A 65. percben a csereként beállt Járfás nagyszerű támadás után helyezte a

kapuba a labdát (2–0). A találkozó krónikájához tartozik, hogy a 80. percben – csak

úgy, mint az előző évi kupadöntőben – Eckstein Lászlót kiállították.

Edzői vélemények a döntő után:

Dózsa Miklós: „Nagyszerű csapatmunkával, szép gólokkal egy kitűnő Gázműveket

sikerült legyőzni.”

Szűcs László: „Gratulálok a RAFC-nak, jobbak voltak és megérdemelten győztek.”

A mérkőzés után Fa Sándor, a BLSZ ügyvezető elnöke adta át az érmeket és a

kupát. Ekkor még senki sem gondolta, hogy egy olyan sorozat vette kezdetét, amelynek

a végén a patinás Budapest Kupa trófeája végleg a RAFC birtokába került.

1995/96

Kupagyőztes: RAFC

A címvédő RAFC ismét a döntőbe került, bár a szentmihályiak a bajnokságban (Bp.

I. osztály) is jól szerepeltek, hiszen 3. helyen végeztek, a kupadöntő esélyese mégis

a bajnokság későbbi győztese, az NB III-ba felkerült Sörgyár volt. Mint már láttuk, az

előző évben sem a RAFC volt a favorit. A bajnoki mérkőzésükön ősszel idegenben a

Sörgyár pályán is meglepetést tudott okozni a RAFC, és győzött 2-1-re. Erre készültek

a kupadöntőben is. (A tavaszi bajnoki mérkőzésükre csak a kupadöntőt követően

május 18-án került sor. Itt visszavágott a Dreher Sörgyár 3-0-val a rákosszentmihályiaknak.)

Döntő:

RAFC–Dreher Sörgyár 3–2 (2–1, 2–2, 3–2)

Budapest, X. kerület, Bihari út, 400 néző. Vezette: Kiss Gy.

RAFC: Koma – Horváth, Juhász, Sólyom, Tatár – Kiscelli, Gyüre (Bognár), Török (Czinege),

Varga – Györkös I. (Staudinger), Csiki. Edző: Dózsa Miklós.

Dreher Sörgyár: Németh – Fekete (Tischler), Gál I., Huszár, Lukács – Szoboszlai, Kovács

L., Varga, Fodor – Szendrődy, Szokoly (Panyi). Játékos-edző: Fodor Imre.

Gólszerzők: Csiki (3) ill. Fodor, Szokoly

Kiállítva: Bognár.

Nagyszerű mérkőzést, igazi kupameccset láthattak a nézők, akik – több okból is –

talán soha nem felejtik el az összecsapást. A tragikus sorsú Fodor Imre a 10. percben

25 méterről hatalmas gólt lőtt a jobb felső sarokba. A mezőny legjobbja Csiki Gábor

révén a RAFC még a szünet előtt megfordította az állást. A II. félidőben – főleg a kiállítás

után – fölénybe került a Sörgyár, és a 70. percben egyenlített.

Az ég teljesen beborult, hatalmas égzengés és óriási villámlások közepette szakadt

az eső. Az életveszélyes körülmények miatt a RAFC javasolta, hogy a 2x15 perces

hosszabbítás helyett 11-esekkel döntsék el a kupa sorsát. Ezt a játékvezető és

Fa Sándor a BLSZ helyszínen lévő ügyvezető elnöke is támogatta, a Sörgyár viszont

ebbe nem ment bele. Ez érthető volt, hiszen joggal gondolhatták, hogy a 10 emberrel

játszó RAFC ellen érvényesül a jobb erőnlétük. Számításuk azonban nem jött be.

A hosszabbítás első félidejének 10. percében a fantasztikusan játszó Csiki gyönyörű

gólt szerzett. A találkozóból hátralévő időben a Sörgyár csapata tejesen beszorította

ellenfelét. A RAFC azonban hősiesen védekezett, sőt egy ellentámadás során Csiki

még egy kapufát is rúgott. Az eredmény nem változott, a RAFC nagy meglepetésre

megvédte címét.

A díjak átadásakor Fa Sándor megemlítette, hogy a sorozat valóban két legjobb

csapata került a fináléba, már-már NB I-es szintű meccsen a RAFC megérdemelten

győzött. Az ügyvezető elnök gratulált a két csapat játékosainak, azonban a Sörgyár

játékosai ezt már nem hallhatták, mivel – nem túl sportszerű módon – úgy gondolták,

nem tisztelik meg jelenlétükkel az eredményhirdetést.

A két szakvezető így értékelte a találkozót:

Dózsa Miklós: „Nagy villámlások között, olyan mérkőzés volt, amelyet csak két jó

csapat tud produkálni.”

Fodor Imre: „Gratulálok a kupagyőzelemhez a RAFC-nak, bár a mérkőzés képe

alapján több góllal nyerhettünk volna.”

1996/97.

Kupagyőztes: RAFC

Az előző két évben a RAFC nyerte a Budapest Kupát. Nagy volt a tétje a döntő

mérkőzésnek a szentmihályiak számára, hiszen újabb diadal esetén a kiírás értelmében

végleg a birtokukba kerülhetett a vándorserleg. A fináléra 1997. április 30-án,

Pestszentlőrincen került sor.

Döntő:

RAFC–Törekvés SE 1–0 (1–0)

Budapest, XVIII. kerület, Thököly út, 100 néző. Vezette: Török K. (Kiss Gy., Szabó G.)

RAFC: Jarecsni – Tóth T., Schleckmann, Tatár, Juhász, Staudinger (Baranyai) – Tóth

Zs., Hegedűs (Czinege), Bruzsa, Varga – Csiki. Edző: Máhr Károly.

Törekvés SE: Czene – Perlaki (Csapó), Kaján, Rehó, Tomka – Széphelyi, Kovács, Böröczky,

Nádudvari – Borka, Hegyi. Edző: Ebedli Ferenc.

Gólszerző: Tóth Zs.

Már a találkozó első percében megszületett – mint utólag kiderült – a kupa sorsát

eldöntő gól. Egy kapu előtti kavarodásból a RAFC játékosa, Tóth Zsolt talált a kapuba

(1–0). A mérkőzés hátralévő idejében – értelemszerűen – a Törekvés támadott többet,

de nagyobb helyzet egyik oldalon sem alakult ki.

A kupa sorrendben harmadszori elnyerésével a RAFC óriási bravúrt hajtott végre.

Három év alatt összesen 22 Budapest Kupa mérkőzést játszottak, vereség nélkül. 20

győzelem és 2 döntetlen volt a mérleg. Aranyozott számokkal írhatták a RAFC történetében az 1997-es évszámot.

A Budapest Kupa végleges elnyerése mellett magabiztosan

lettek bajnokok a Budapest I. osztályban és felkerültek az NB III-ba. Az

első két évben Dózsa Attila, majd a harmadik évben Máhr Károly edző elévülhetetlen

érdemeket szereztek a sikerben.

A döntő után a csapat edzője így összegezte a látottakat:

Máhr Károly: „A kupa végleges elnyerésével igyekeztünk eleget tenni vezetőink és

szurkolóink elvárásának. Köszönet a támogatásért és a szurkolásért.”

Álló József, a Törekvés pályaedzője: „Az első akcióból kapott balszerencsés gól

után kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. Több helyzetünk volt, nem érdemeltünk

vereséget.”

(Ebedli Ferenc az egész találkozót túlfűtött hangulatban élte meg, a vereséget

követően nem nyilatkozott a sajtó akkori képviselőinek.)

A mérkőzés után a RAFC szurkoló tábor óriási ünneplésbe kezdett, amely folytatódott

a Pirosrózsa utcában is.

1996/1997-ben a RAFC a Budapest I. osztályának bajnoka is lett.

2015/16

Kupagyőztes: RAFC

Érdekessége volt ennek a 40. Budapest Kupának, hogy ezúttal két XVI. kerületi csapat

jutott a döntőbe. A RAFC korábban (1995, 1996, 1997) háromszor egymás után győzött,

ezért végleg birtokába kerülhetett az első ízben kiírt patinás serleg. Az Ikarus is

nyert már Budapest Kupát – 33 éve. Aki ismeri a két szomszéd rivalizálását, biztos

lehetett benne, hogy igazi presztízs mérkőzést láthat.

Attól is különleges volt ez az összecsapás, hogy első ízben közvetítette élőben az

m4sport.hu Horthy Gábor kommentálása mellett a Budapest Kupa döntőt.

A kupadöntőt 2016. május 1-én, vasárnap, Csepelen rendezték, 17 órai kezdettel.

Jó idő, sok néző, kiváló szurkoló táborok, tv-közvetítés, izgalmas, jó meccs. Méltó

volt egy Budapest Kupa döntőhöz.

Döntő:

Ikarus BSE–RAFC 1–2 (1–1)

Budapest, XXI. kerület, Béke tér, Csepel stadion. 500 néző. Vezette: Szanyi Ádám

(Nyekita Brúnó, Milavecz Péter)

Ikarus BSE: Hmelyovszky T. – Gillich M., Gyalai P., Orosz J., Horváth K., Borgulya I.,

Kasinszky I. (Kurucz M.), Balogh B., Rőthy M. (Devecser Zs.), Bálint D. (Holló R.), Szabó

P. (Steurer R.) Edző: Czinege László

RAFC: Ivanics B. – Etler P., Rácz V., Gálosi Cs., Balatoni M., Kocsi J. (Henrik G.), Vörös I.

(Mórocza L.), Vörös P., Téglás M. (Derda D.), Lukács Á. (Bencze A.), Berndt A. (Zöld P.)

Játékos-edző: Vörös Péter

Gólszerzők: Borgulya I., illetve Vörös P. (2) Kiállítva: Gyalai P. (25. p.)

Jól indult a mérkőzés az Ikarus számára, már a 3. percben megszerezték a vezetést.

A mérkőzést befolyásoló esemény a 25. percben történt, amikor az Ikarus

játékos Gyalai Péter kézzel ért a labdához a 16-oson belül. Bűntető és miután a játékosnak

volt már egy sárgája, a második már pirosat jelentett. A hátralévő 65 percet

tíz emberrel játszotta le az Ikarus. A 11-est Vörös Péter játékos-edző értékesítette,

majd a II. félidő elején egy nagy szóló után, 19 méterről ismét ő lőtt a kapuba. Az

Ikarus emberhátrányban is hősiesen küzdött, a 83. percben óriási helyzetet hagyott

ki Devecser Zsolt, így az eredmény már nem változott. 19 év után a RAFC ismét Budapest

Kupát nyert, immár négyszeres győztesnek mondhatta magát. A mérkőzés

után Csomor Ervin, a XVI. kerület alpolgármestere és Lovász Tamás István, az MLSZ

budapesti igazgatója adta át az érmeket és a kupát.

A két csapat edzője sportszerűen, teljesen reálisan látta az eseményt:

Czinege László, az Ikarus BSE edzője: „Először is ott kezdeném, hogy nagyszerű

szervezés volt, gratulálok a budapesti igazgatóságnak, az ilyen alkalmakért érdemes

futballozni, az ilyen rendezésű eseményekért. Vesztes félként is nagyon jó volt itt lenni

ezen a kupadöntőn. Köszönjük szépen! Megtettünk mindent a meccsen, főleg az elején.

60 percet játszottunk emberhátrányban, ennek meg is ittuk a levét. Mindent egy

lapra tettünk föl, a végén meg is volt a lehetőségünk, de sajnos kimaradt a helyzet.

Gratulálok a csapatoknak, egy igazi kupadöntő volt. Szeretném még kiemelni a két

szurkolótábort, remek hangulatot teremtettek.”

Vörös Péter (RAFC): „Az elején kaptunk egy gólt, de nem rogytunk meg tőle, ugyanúgy

folytattuk tovább a megbeszélt játékunkat. Aztán a szerencse is mellettünk volt,

amikor kerületi riválisunk piros lap miatt megfogyatkozott és tizenegyeshez jutottunk.

Az egyenlítés után mi irányítottuk a játékot. A második félidő elején a vezetést

is megszereztük, ellenfelünk mindent megpróbált a végén, egy kicsit be is szorultunk,

de szerencsére nem kaptunk gólt és győztesen vonulhattunk le a pályáról. A mérkőzés

előtt azt mondtam a csapatnak, mindenki élvezze ki ezt a döntőt, mert abban az

osztályban, ahol mi játszunk, ez a csúcs! Ezt tettük, megpróbáltuk minden pillanatát

kiélvezni ennek a finálénak!”

https://m4sport.hu/2016/05/01/budapest-bajnok-a-rafc/

Az első Budapest Kupa trófea 1977-ből, amit a RAFC 1997-ben végleg elnyert.

A RAFC történetének bajnoki eredményei

forrás: https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/201/bajnoki-mult